NŐNAPI VESZTESÉG

Ha Nőnap, mindig eszembe jut az első üzleti bukásom..
Még a 80-as évek közepén nyitottam meg első önálló vállalkozásom. Egy igazi kis "ékszerdoboz" volt: barna fa, formatervezett berendezés, fehér vázák, színes szalagok, csodaszép virágok, jó helyen, Budán - no, jó, fából, csak egy személyes, kicsi is volt (4x4), de az enyém! Virágot, és apró ajándéktárgyakat árultam.

Eljött az első Nőnap - ami szintén hétvégére esett. Izgatottan számolgattam, mennyi árut is kell majd beszereznem, hogyan készüljek fel, mennyi és milyen csokrokat kössek meg előre...
És beütött, amire nem gondoltam - a környező munkahelyeken, pénteken köszöntötték a hölgyeket! Ennek megfelelően délelőtt 11-körül már egy árva szál virágom se volt... Gyorsan mozgósítottam a tartalékaimat - a virágos Barátaimtól kértem kölcsön, így sikerült átvészelni a napot.

Okulva a nagy forgalomból, másnap hajnalban, 3-szoros készletet vásároltam. Aztán lelkesen vártam a vevőket.. - akik bizony nem álltak 20 méteres sorba, mint előző nap! Bizony, a nyakamon maradt az áru nagy része, elvitte az egész heti nyereséget..
Nos, akkor megtanultam, nem csak a naptárat kell nézegetni, hanem azt is, mikor milyen munkarendben dolgoznak az emberek, sőt, a fizetésnapokat is meg kell jegyezni!

Drágán szerzett tudásomat sajnos sokáig már nem kamatoztathattam - kiderült, nem azért tüsszögök, nem azért viszket a szemem, torkom, egész évben, mert meg vagyok fázva, hanem mert allergiás vagyok! Na, mire? Hát a virágokra!

Így, bár fájó szívvel, de új dolgot kell kezdenem, virágmenteset. Bizonyos szempontból nem is bántam - nagyon fárasztó volt hetente 2-3 alkalommal hajnali 3-kor felkelni, kiautózni Budaörsre (ott volt a nagybani virágpiac), és utána még ledolgozni az egész napot.. De hát fiatalon az ember sok mindent kibír, és nagyon szerettem az kis ékszerdobozt!