AGGÓDÁS



Ma van az 5. napja, hogy Apu kórházba került. Már 5. napja, hogy altatják. Minden nap egy örökkévalóság, minden éjszaka egy rémálom. És tehetetlenek vagyunk, csak bízni, és remélni lehet. Remélni, hogy sikerül legyőznie a betegséget, hogy tud újra egyedül lélegezni, hogy a szíve bírja a megterhelést, hogy itt a tavasz, és Ő fogja megmetszeni a barackfákat.. Szeretném elmondani Neki, hogy kinyílt a hóvirág a kerben, épp olyan, mint az otthoni, szép nagy virágú. Olyan, amit minden évben Nőnapra szoktam kapni Tőle..



Nem vagyok templomba járó vakbuzgó hívő, de életemben nem imádkoztam annyit, mint mostanában. Megpróbálom elterelni a gondolataimat, a figyelmem, de mindig visszakanyarodik egy kórházhoz, egy ágyhoz..

5 megjegyzés:

Csenge írta...

Kitartást, Gyöngyi! =((( Mi a családdal minden vasárnap megyünk templomba, ott is gondolni fogok Rátok!

dédike írta...

Sokat gondolok rátok, kitartás.

Mian írta...

Drága Gyöngyikém! Sok eröt és kitartást neked! Küldöm a pozitív energiákat!!!
Higgy benne, hogy meggyógyul a Papád!
Szeretettel gondolok rád! :)

semilin írta...

5 nap! Nagyon sok idő! Minden perc egy évnek tűnik. Veled vagyunk Drága Gyöngyöm!

Gyöngyi írta...

Kedves Csenge, Dédike, Mian, Emili, köszönjük, azt hiszem, most minden energia jól jön Apumnak!