MODOROSSÁG és a SZAVAK EREJE

Egy szösszenet a Modorosblog oldaról annyira tetszett, jót mulattam rajta, hogy idézem. Érdemes elolvasni - ilyenek lennénk?

"Kedves Tiborom,
lépten nyomon megemlítgettük őket, de nagyposzt még nem született a gasztrosznobokból, a krémjük "gasztroblogot is ír, főleg ilyesféle rettenetek alapján készült a következő szösszenet:)

Tehát a gasztroblogger:
• n+2 db gyerkőc boldog anyukája, akinek a munkája a hobbija
• VAGY kőgazdag szingli aki csak nyers sóskasalátát csipeget kis körtével és gorgonzolával, mert a körte krémes roppanása fantasztikusan kiegészíti a keresnyés friss sóskát.
• legrosszabb esetben ovo-lakto vegetáriánus, néha mézet sem fogyaszt (méhek kihasználása), meg van róla győződve, hogy az ember növényevő állat, ezt néha hasonszőrű oldalak idézeteivel támasztja alá. Ő nem azért jött erre a világra hogy kihasználja az állatokat, elszorul a szíve, ha ketreces tartású csirkék tetemeit látja a piacon (amit a többi gasztrobloggerrel karöltve naponta kétszer látogat, és kizárólag őstermelő nénikéktől vásárol illatos friss zöld árut, minden szemet előre megkóstol és hevesen tiltakozik az eper nejlonszatyorba csomagolása ellen, barbárság.) Nyers gabonaszemeket és virágokat is előszeretettel fogyaszt, ezek receptjének leírása után kifejti, mennyire undorító és szörnyű ha valaki halott állatok rituálisan feltrancsírozott koncaival mérgezi magát
• rajong a különleges ízpárosításokért, mint a zöld teás marhasült és az ecetes eper
• szenvedélyesen gyűlöli a ketchupot, a vegetát és az "üveges trutyikat"
• néha kördéseket indítanak, amikben töredelmesen bevallják, hogy néhanapján igenis használják ezeket, valamint elárulnak pár titkot magunkról, például hogyan kezdtek főzni illetve Férj melyik romantikus vacsora után szeretett beléjük véglegesen
• párjukra nevének kezdőbetűjével vagy Férjként, a Zúrként hivatkoznak. Gyerekeiket aranyos otthoni beceneveiken hívják.
• kiskertecskéje vagy konyhakertje van, a balkonon vagy vidéki rokonoknál, ahol olyan friss a levegő, hogy harapni lehet, és harsogó, zamatos gyümölcsöket és zöldségeket termel. Hiszen egyenesen a tőről szakajtva a legfinomabb a zöldáru, bármi máshonnan származó pedig az üvegházban felfújt vízízű rémség
• zöldfűszerek nélkül csak vergődik
• legnagyobb öröm számára a boldog arcocskák látványa, amikor lelkesen falatozzák, amibe ő még a lelkét is belefőzte nekik
• a pácban fürdeti a pipit, utána tűpróbáig napoztatja a sütőben. Ez az idő pont elég arra, hogy a magyaros husi mellé egy gyors roppanós kínai ízvilágú salátát összedobjon. Nem mondja hogy kínai, mert csak a büféverziót próbálta még csak
• az elkészült ételt telefonnal, villanykörte alatt fotózza le, mert kép nélkül semmit sem ér a recept
• rajong a cékla fantasztikus földes aromájáért, nem is nyomja el, csak egy csepp halszósszal ízesített bazsalikomos balzsamecetkrémet csorgat rá
• olyan éttermekbe jár, amiket aztán húzhat a kritikáiban (általában félgyorséttermek illetve turistalehúzásra szakososdott csárdák)
• helyesírása igen sok kivetnivalót hagy maga után, olyan hibákat vét mint rízs, mindíg, valamint túl sok vesszőt használ.
• a beszámolója a hétvégi kerti sütögetésről vagy vidéki gasztrokirándulásról az általános alsós fogalmazások stílusában íródik és biztos benne vannak a "hangulat a tetőfokára hágott" és "szaftos, füstös grillhusi" kifejezések (ez többnyire csirkét és pulykát, vagyis száradásra hajlamos húsokat takar)
• külön hámozója van krumplihoz, répához, almához, csicsókához (sic!).
• a többi blogírót kollégának/kolleginának vagy bloggerina-társnak hívja és közös piacozásokat szerveznek.
• mindenbe tesz friss bazsalikomot. A szárított szentségtörés.
• egész télen szidja a havat, a nyár után áhítozik, nyáron panaszkodik a melegre és július-augusztusban nem kapcsolja be a sütőt, csak ha nagyon elvetemültnek érzi magát. Ilyenkor olyan dolgokat készít, amikhez legalább 300 fokon hat órán át égeti kell a sütőt, ír egy panaszkodós posztot, aztán hat fagyireceptet.
• receptjeit első szám első személyben írja, ezzel is kifejezve, hogy mekkora spanyolviasz a sültcukkinis kornflék-carpaccio retekcsíra habbal, és éreztetve, hogy ez szigorúan az ő kifinomult ízlését tükrözi.
• receptjeit általában csakazértis olaszul nevezi el, ha a a legenyhébb mediterrán hatás is érezhető
• készített már interjút ecetmesterrel
• mártáskurzusra jár. Hetente.
• szarvasgombás jércemellet reggelizik

És végül egy recept, hogy megadja a savát-borsát, vérbeli gourmet stílusban:

Levendulapesztós folyami rák-confit vajas bébirépa-pürével
Annyira mosolygott rám a rák a csarnokban, hogy nem tudtam ellenálni neki. Aztán itthon kezdtem agyalni, hogy mit is készítsek belőle. Reggel, amíg gyerkőc az udvaron rohangált kiegyeltem a zöldfűszer-ágyásomat, és ahogy ott hajlongtam, guggoltam, megcsapott az édes-fűszeres levendulaillat, és akkor beugrott, hogy (itt valamelyik társbloggerina nickje következik) kollégánál isteni levendulapesztót láttam. Szedtem is egy nagy csokor levendulát, és bevonultam a konyhába.
Először is megpucolom a rákot, azután pár kanál kiolvasztott házi zsíron lepirítom, 70 fokos sütőbe dugom és 4 órán át napoztatom.
A pesztóhoz a levendulát leszárazom, egy marék illatozó pirított fenyőmaggal és aranyló zöld olívaolajjal elturmixolom (mozsárban kéne összetörni de két virgonc kisded mellett kinek van ideje mozsárral dolgozni). Amikor a rák sütési ideje a vége felé jár, a bébirépákat lekapargatom, sós vízben roppanósra párolom, és azon melegében egy kanál jóféle tisztított vajjal pürésítem. Tálaláskor egy púp pürére helyezem az omlós rákot és megcsorgatom a pesztóval, mint a drágakő cseppek úgy ülnek a pesztó-gyöngyök a napszínű répapürén. Isteni gyors ebéd volt."

Mint írtam, jót szórakoztam az íráson - de azért nem állhatom meg szó nélkül pld. ezt a mondatát:
"helyesírása igen sok kivetnivalót hagy maga után, olyan hibákat vét mint rízs, mindíg, valamint túl sok vesszőt használ."

Nos, nem voltam rest, megszámoltam, nálam 27 hiba van ebben a szösszenetben.. Nem vagyok a Magyar Tudományos Akadémia Helyesírási Bizottságának a tagja, de bizony, ha már írunk, írjunk helyesen. Ha nem sikerül, nem kell kritizálni másokat, ha mi magunk sem tudunk helyesen írni..

Elolvastam néhány hozzászólást is, a legjobban ez tetszett, nem idézem, de ajánlom eolvasásra!

Parajos gőte (goerhe du paraille, gotha con spinacca, gtwieggd synwkddfry) - Professor Pizka írása..

Itt van még egy hozzászólás, ami a Szárnyát, vagy a combját c. filmet idézte fel bennem (aki látta, tudja mire gondolok, aki nem, nézze meg!):

"Ez a bor légiesen könnyed, pajkosan játékos, már-már szemérmetlenül szertelen. Könnyen megnyílik, de igazi báját csak hosszas unszolásra fedi fel. Ekkor aztán felrobban a szánkban a föld ősi ereje, a nyári nap perzselő tüze, és a kristálytiszta víz elsőprő frissessége.."
Ide lehetett volna még írni Franciaország valamelyik napfényes déli lejtőjét, és az évet is, pontosan:) Megjegyzem, vannak bizonyára borászok, akik valóban csukott szemmel is meg tudják mondani, melyik bor honnan származik, mikor készült..

Egyébként humoros, jó írás. A hozzászólások zöme azonban nem tetszett. Lehet utálni, kritizálni másokat, a munkáikat, mindenkinek szíve-joga. Egészségükre. De ezt lehet tenni kulturált módon, a másikat nem sértegetve.

Megvédem azokat, magamat, akik próbálnak részletesen, látványosan leírni egy-egy ételt - hogyan lehet kifejezni a napsütést? csak sárga? Olyan gazdag a magyar nyelv, használni kell! Én még nem láttam olyan receptet, ahol a végén azt írta volna valaki, hogy nesztek, egyétek, "király". Biztosan nem készíteném el!

A szemléltetést szavakkal lehet megtenni írott formában. És persze, fotókkal. No nem profiként dolgozom én sem. De igyekszem.
A napi visszajelzésekből látom, talán érdemes beírni a recepteket, lefotózni, segíthetek abban, hogy más is megkóstolja azt az ételt, tortát. Ha nem kommunikálunk, ugyan honnan tanulnánk meg oly sok mindent?

Sehol sem vagyok a nagy magyar írókhoz, mégis, jó lenne láttatni valamilyen szinten. Itt egy írás, a KENYÉR SÜTÉSRŐL (" A jó, s szép kenyér teteje, oldala hajszálvékonyan repedezett, aranybarna, fényes, ívesen domborodik. Az alja halványbarna, gyűretlen, megkopogtatva dobszerű hangot ad. Bele finoman likacsos").
De idézhetném Krúdy Gyulát, Móricz Zsigmondot és még oly sok írót, akik nem fukarkodtak a jelzőkkel.

A SZAVAKNAK HATALMA VAN.


"Próbáljátok ki:
Képzeld el, hogy a konyhában állsz, és egy citromot tartasz a kezedben, amit épp most vettél ki a hűtőszekrényből. Kezed hidegnek érzi. Nézd meg a külsejét, sárga héját! Viaszos sárga, és a héj a két oldalon egy-egy kis pontban csúcsosodik ki. Nyomd meg kicsit, érezd a tömörségét, és súlyát!
Most emeld a citromot az orrodhoz, és szagold meg! Mennyei az illata, nem igaz? Vágd ketté, és szagold meg újra! Az illat még erősebb. Most pedig harapj bele egy nagyot, hogy a lé a szádban szétáradjon! Csodálatos ízű, nem igaz?
Ennél a pontnál, ha jól használtad a képzelőerődet, csorogni kezd a nyálad....


(José Silva - Agykonroll)



Ilyen egyszerű a magyarázat az időnként túlzó jelzőkre - szerintem. Csak láttatni akar, nem kell többet belemagyarázni.

Én csak magamból tudok kiindulni - sokszor határozatlan vagyok, mit adjak asztalra. Jó, hogy vannak olyan blogok, honlapok, amik a főzéssel - sütéssel foglalkoznak, ötleteket kapok.

Le merném fogadni, hogy az idézett poszthoz hozzászólók 80%-a képtelen lenne megfőzni egy lágy tojást, egy paprikás csirkét, egy vörösboros marhapörköltet, vagy egy palacsintát, PÁROLT RIZST, hogy csak néhány alap ételt említsek. Nem pedig nap mint nap ételt adni az asztalra.. A szavakkal nem lehet jól lakni.

Most pedig megyek, és vacsorát készítek.. Mert a Férjemnek vacsorát kell adnom. Ugyanis éhes. Finomat kér. És nekem kell vigyáznom arra is, hogy mi kerül a tányérra. A reggeli, tízórai, ebéd, uzsonna, vacsora, mind-mind a nőkre hárul - hol kisebb, hol nagyobb létszámú családban. Minden nap! És az ünnepi ebédek is a háziasszony dolga. Lehet kritizálni, de ha elkezdene minden háziasszony, anyuka, nagymama sztrájkolni, ugyan, mit enne a sok okos kritikus?

Egy verssel zárom soraimat:

Gyimóthy Gábor: NYELVLECKE

Egyik olaszóra során,
Ím, a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Európába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar.

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat, hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogy botorkál,
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet – és
Bár alakra majdnem olyan,
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, miért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, miért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés,
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér ..
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki "slattyog", miért nem "lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, miért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukoló miért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol" elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
- Elárulja kósza nesz –
Itt kóvályog, itt ténfereg.
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg miért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s még sem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet!

LES AMIS SALÁTA



Még a 80-as évek közepén volt az egyik kedvenc törzshelyünk. Egy pici, alagsorban lévő, hangulatos kis étterem. Miután az első férjemmel napi 12 órát dolgoztunk, éjjel végeztünk, időm nem volt magunknak is mindig főzni - jól esett időnként éjjel egy meleg vacsora. Pláne, ha nem nekem kellett utána mosogatni:) A Les Amis nevű kis vendéglő közel is volt, finom és friss ételeket kaptunk mindig, "törzshelyünk" lett egy-egy vacsorára. A saláta recept innen való.

Miután elköltöztünk a környékről, már messze volt, így most nem tudom, milyen lehet - de anno imádtam! Késő éjjel frissen és finoman elkészített ételt nem volt egyszerű kapni Budapesten. Az egyik receptet megőriztem, és most, majd 30 év után, közreadom.

Rákersetem,valyon létezik-e még a Les Amis? Két véleményt találtam, közreadom ezt is, hátha valaki ki akarja próbálni...
Az első vélemény.
A második - vélemény.
Ha valaki tud valami új friss hírt, szívesen várom a véleményét!



Hozzávalók:
1 db fejes saláta
2 db tv paprika
2-3 db paradicsom – lehet szendvicsparadicsom is
Füstölt sajt – Zala, vagy Karaván durvára reszelve
1 pohár joghurt (natúr)
Ketchup
Fél liter víz
3,5 evőkanál kristálycukor
2 evőkanál ecet (20 %-os).


Elkészítés:

Összekeverem a joghurtot 2-3 evőkanálnyi ketchuppel, hogy rózsaszínű legyen. Hűtőbe teszem.
Elkészítem a salátalét: 1 dl vizet felforralok vízforralóban, hozzáadom a cukrot (így gyorsan elolvad), elkeverem, majd felöntöm 4 dl hideg vízzel, végül hozzáadom az ecetet. Szintén hűtőbe teszem.

A salátát alaposan megmosom. Lecsepegtetem, kivágom, leveleire szedem, a nagyobb leveleket félbe vágom.
A paprikát, paradicsomot mosás után karikákra (szendvics paradicsom esetén negyedelem) vágom. A lehűtött cukros – ecetes lébe beáztatom a saláta hozzávalóit. Hűtőbe teszem – maximum fél órára.

Összeállítás:
Salátás tálra rendezem: Salátalevelek, paprikakarikák, paradicsomkarikák, megöntözve a joghurtos, ketchuppel, a tetejére durvára reszelt füstölt sajtot szórok.

Megjegyzés: Jégsalátával is nagyon finom, ropogósabb. Bundázott, rántott húsokhoz kiváló kísérő, de önmagában is imádtam!

SEGÉDESZKÖZ HÖLGYEKNEK



Hölgyeim, ki ne ismerné a sokszor felmerülő problémát:
Nekünk miért nehezebb, mint a férfiaknak??
Már egyszer foglalkoztam ezzel a TITOKKAL, ami nap mint nap okozhat roppant kínos perceket nekünk... Most Szepyke jóvoltából figyeltem fel a megoldásra, amit igyekszem is közreadni, mindannyiunk okulására:)



A megoldás a Shewee! (hogy mennyire tökéletes, még nincsenek tapasztalataim, de ha lesznek, közzé adom:) Az előnyök, amiről biztosít minket ez a termék (ára egyébként kb. 2000.- Ft):

• Nincsenek többé keresztbe tett lábak vagy kényelmetlen kucorgás.
• Megtarthatja a titkot és elfelejtheti a gombokat, zipzárakat!
• Állva maradhat a nyilvános illemhelyeken, elkerülheti a tisztátalan üléseket és a bűzös hordozható szerkezeteket.
• Kórházban, műtét után, tolószékben, vagy derékfájással is emberhez méltó megoldást ajánl.
• Utazhat autóval, kirándulhat, mászhat hegyet, síelhet, kocoghat a kitaposott ösvénytől távol, akkor is, ha csak kilométerekre található a legközelebbi nyilvános illemhely.
• A koncerteken sem marad le a sorban állás miatt kedvenc együtteséről.
• Bármerre jár a világban, az otthoni kényelem a táskájában van.


• Amikor biztonságosan elhelyezkedett, és az alsóneműjét oldalra tolta, a Shewee a vizeletet elirányítja a kiválasztott helyre, amely lehet WC csésze, tároló, vagy megfelelő helyen lévő FA..:)

További információ...

PÁRIZSI KRÉMMEL TÖLTÖTT OSTYARUDAK



Az ostyarudakat készen vettem. A habtejszínt felforraltam, belekockáztam a csokoládét, jól elkevertem, alaposan lehűtöttem. Hűtés után felhabosítottam és a rudakba töltöttem. A végeit csoki reszelékbe, illetve pirított és aprított mogyoróba mártottam. A rudak beszerzése bonyolult egyedül, boltban nem igen láttam még, cukrászdákban érdemes próbálkozni. Én a Savoya parkban az egyik fagyis standnál szereztem be őket - nem emlékszem pontosan mennyibe került, de igen drága volt. Morogtam is magamban, hogy nem igaz, mit képesek elkérni pár kanál "liszttért". Akinek van ostyasütőgépe, biztosan olcsóbban elő tudná állítani!



NESZE NEKED BKV..



Megbüntette a BKV a híres útikönyvírót

Nem valószínű, hogy Budapest jó hírét kelti következő útikönyvében Tony Wheeler, a világ egyik legnevesebb útikönyvkiadójának, a Lonely Planet-nek a társalapítója.

A hátizsákos turistákra koncentráló Lonely Planet a világ legnagyobb útikönyvkiadója. Évente több mint hatmillió könyvet adnak el, tévéműsoruk, havi utazási magazinjuk van. Tavaly óta a cég 75 százalékának tulajdonosa a BBC WORLD WIDE. Az angol nyelvű útikönyvek 25 százalékát a Lonely Planet adja ki.

Mint arról az író a blogjában beszámol, a földalattin elkapták az ellenőrök, és megbüntették annak ellenére, hogy többféle módon is megpróbált előzőleg menetjegyet vásárolni.
Wheeler pénteki blog bejegyzése szerint budapesti utazásának első napján egész nap esett, ezért úgy határoztak, városnézést befejezik, és visszatérnek a szállodába. Mivel taxit nem találtak, úgy döntöttek, kipróbálják a földalattit, a Londoni Tube után a második legöregebb földalattit egész Európában. Kár volt.

A megállónál nem találtak automatát, a jegypénztár pedig zárva volt. Felszálltak a járműre, de a következő megállónál leszálltak, hogy jegyet vegyenek. Találtak is egy jegy automatát "de az az átkozott cucc" nem akarta elfogadni a pénzüket. Próbálták többféle pénzzel is, de az automata nem reagált.
Ezért újból visszaszálltak a földalattira, hogy elmenjenek a következő megállóig, ahol rögtön lecsaptak rájuk az ellenőrök és 6000 forintos büntetést fizettettek ki velük. Wheeler szerint a dolog két szempontból is rendkívül bosszantó:

1. Ha nem szállnak le ismét, hogy rendes utas módjára jegyet vegyenek, hanem elutaznak a végcélig, lehet, hogy meg sem büntetik őket.
2. Wheeler szerint valakinek látnia kellett, hogy birkóznak a jegyautomatával, de mégsem mentek oda hozzájuk, hogy segítsenek, hanem megvárták, míg felszállnak a földalattira, és nyakon csípték őket.

Tony Wheeler a földalattin


A történet már így is eléggé kínos, és cseppet sem „országimázsbarát”, de Wheeler blogbejegyzésével még nem is ért véget. A BKV szóvivője több hétvégi nyilatkozatában bejelentette: a közlekedési vállalat felkeresi Wheelert. Elnézést akarnak kérni tőle, és megkérni, hogy írja le: azért ilyen szigorú az ellenőrzés, mert Magyarországon tízszer annyi a bliccelő, mint máshol Európában.

Bízzunk benne, hogy ez csak vicc. Először is: egy sokmilliárdos veszteségeket felhalmozó, néha lángra lobbanó, máskor szimplán üzemképtelen, általában és jellemzően koszos járműveket üzemeltető, a menetrendet hírből sem ismerő közlekedési vállalat vezetői ne utazgassanak sehova közpénzből.

Tony Whelernek nem az ellenőrzés tényével volt kifogása ugyanis, hanem azzal, hogy nem tudott jegyet venni, s a társaság nevében eljáró ellenőrök meg sem kíséreltek segíteni neki. Bunkók voltak - mondjuk ki. Csak azt nézték, mikor büntethetnek - írja a Népszabadság.

Régóta nem utazom BKV-val, de vannak emlékeim.. Az ominózus szakaszon - kb. 5 évvel ezelőtt volt szerencsém hasonló "élményben" - megbüntettek. Nem fogadták el, magyarázatként, hogy sem a Bajza utcánál, sem a Kodály köröndnél nem tudtam jegyet venni.. Tudom, végzetes bűn, hogy nem BKV jeggyel a zsebemben élek. És uram bocsá, a véletlen hozta úgy, hogy földalattival kellett utaznom visszafelé, nem voltam rá felkészülve napokkal előre. Mindegy, kifizettem, ez van. Egyébként most van egy 20 db-os gyűjtőjegyem, most néztem meg, 2005-ös, 3 jegy hiányzik.. Már biztos nem jó, nem tudom.

Mindenesetre bosszantó, hogy roszak az automaták, nem működnek a pénztárak - úgy látszik most sem -, és a becsületes utasokat rákényszerítik ezzel a bliccelésre! Az utast nem érdekli, miből, hogyan, de legyen automata, vagy pénztár, ez a BKV felelőssége! Ha másképp nem megy, akkor egy kalauznál, vagy a sorőrnél, de lehessen jegyet venni! Pláne, egy kötött pályás vonalon.

Miért van az, hogy pld. Dunaújvárosban mindenki fizet az utazásért, nincs bliccelés? Egyszerű: Az első ajtónál lehet csak felszállni, a sofőrnek kell bemutatni a bérletet, jegyet, vagy lehet NÁLA, a helyszínen vásárolni! Ott miért tudták ezt a jegykérdést megoldani? Nem olyan bonyolult..

Furcsa, hogy a BKV-nál senkinek sem tűnik fel, hogy rendszeresen nem működnek az automaták? Lehet, hogy ők sem a BKV-val utaznak?

Forrás: index.hu

MOSOLYOGJATOK!



Úgy tűnik, mostanában csupa elismerésben van részem, és nem akarok álszent lenni - átkozottul jól esik:)

A mosolyról (még most is mosolygok a díj miatt), ez jutott eszembe:

A cselekedetek hangosabban beszélnek a szavaknál, és minden mosoly ezt mondja:
"Tetszel nekem. Boldoggá teszel. Örülök, hogy látlak!"
Ezért olyan boldogok a kutyák. Úgy örülnek, ha meglátják az embert, hogy csaknem kiugranak a bőrükből. Így aztán persze, hogy mi is örülünk nekik! Nem véletlenül bizonyították már be nem egyszer tudományosan is: a kutyák gyógyító erővel hatnak ránk!



Ugye, most Te is mosolyogsz??

Ám az őszinteség nélküli vigyorgás senkit nem dob fel.
Ha képtelenek vagyunk mosolyogni, akkor meg kell tanulni.. erőltetni kell. Pld. érdemes reggelenként a fülek irányába széthúzni a szánkat fogmosás közben - rögtön jobb kedvünk lesz, ha "valaki" ránk mosolyog:)), vagy dudorászni, szépre gondolni, majd csak megjön az a jókedv!
A valódi, szívmelengető mosolynak belülről kell jönnie!

Tegyünk érte, hogy a Férjünk, gyerekeink is mosolyogva ébredjenek! Pld. A füdőszobatükörre rajzolt szívecske, kedves üzenet láttán mosolyogni fognak! Egy-egy kedves üzenet az uzsis csomagban is jó kedvre derít:) És még sorolhatnám a példákat.. A postáskisasszony morcos, minden baja van. Dícsérjük meg az új műkörmét, a frizuráját, valamit.. Mosolyogva! És láss csodát! rögtön kedves és segítőkész lesz.. Nekem bevált:)

Ezt a mosolygós díjat Garffykától kaptam.
Nagyon szépen köszönöm!

A vonatkozó szabályok szerint: 1) belinkelem azokat, akiktől kaptam; 2) kiteszem a mosolydíjat a blogomra; 3) továbbadom legalább három bloggernek; 4) értesítem az újabb díjazottakat.

És itt jön az, hogy kicsit összekarmolom magam, mert a "legalább három blogger" ugye jelenthet hármat, tizenhármat, de akár százharminchármat is.
Nos, veszem a bátorságot, és kihasználom a "legalább" szócska rugalmasságát!

A mosolydíjat továbbadom Minden kedves blog és honalapozó társamnak, virtuális Barátomnak - attól függetlenül, hogy mástól már megkapták-e, vagy sem! Kivételesen eltekintek attól, hogy felsoroljak Mindenkit - oly hosszú lenne a lista, félek, Valakit kihagynék!

Ezért fogadjátok tőlem szeretettel ezt a MOSOLY DÍJAT - és MOSOLYOGJATOK!

ÉBRESZTŐ ÓRA



Most találtam, erre tuti felébredsz:)

Kakukkos órát keresek, ami fél óránként jelezne - egyszerűen rémes, hogy állandóan a pc előtt ragadok, a munkám meg áll..



KEDVES BLOG





Dédikétől, és Hangától, és Anyucikától is megkaptam ezt a "Kedves blog" díjat:)
Köszönöm szépen, és én is tovább adom :

Semilin blog, Kata-konyha, Kemencetűz, Böbsi-konyhája, Cincike - blogja, Zsuzsi főz


csodás oldalak szerkesztőinek, fogadjátok szeretettel!


HIVATALI GYÜMÖLCSÖK



Ha már muszáj nyáron az irodában lenni, dolgozni, legalább dobjuk fel egy kicsit: íme, a japán Kudamemo cég gyömölcs-formájú jegyzettömbjei:)




GÖRÖGDINNYE



Nem volt szerencsénk dinnye ügyben, vettük egy piros tököt, ehetetlen, komolyan. Fél dinnye volt, színre szép, rengett is, a szára le volt száradva, mégis tököt vettünk... Szóltam az árusnak, hogy megkóstolnám. Erre azt mondja, nem lehet, előírás! (látszik, hogy nem én veszem soha a dinnyét, már régóta nem lehet kóstolni..) Bosszantó! Hány vacakot kell megvenni még?? Tiszta lutri!

Ha viszek kést, vagy kanalat, és vásárlás után kóstolom és adom vissza, akkor mi van? Azt lehet? Ezentúl késsel felszerelve kell piacra menni? Azért meg lehet, hogy a rendőr büntetne meg..



SPORT ..



Felső tagaozatos voltam az iskolában, amikor a Bátyámat a tornatanára be akarta szervezni a kézilabda szakosztályba. Én a tornáért a suliban soha nem voltam oda. ám tetszett, hogy a Bátyámnak milyen jól megy a játék. A labdajáték akkor még nem vonzott - de nem maradhatok le, így beiratkoztam atlétikai különórákra.

Esténként volt az edzés, a városi nagy focipálya körül kellett "rohangálni", gátat futni. Késő délutánonként, mire kiértem, addigra az edző jobbára már nem volt ott, és mivel nem volt macska, cincogtak az egerek:). A futás engem "fárasztott", így a lányok elkezdtek megtanítani, biciklizni. Ketten hátul, ketten elől fogták a férfi biciklit, és futottak, míg én bénáztam. Egészen jól haladtam már, amikor megjött az első vésztjósló jel: egy béka formájában. Elém ugrott, én meg sikítva eldobtam mindent..
Ezek után másnap a kupaktanács úgy döntött, tudok én már annyira bicajozni, hogy inkább menjek ki az útra, ne itt kerekezzek! Ki is mentem - vesztemre. A betonúton begyorsult a "gépem" pedig ugyanúgy tekertem, mint a salakon! Aztán jött egy teherautó velem szemben (hogy került oda, nem is értem:), én meg ahelyett, hogy fékeztem volna, elrántottam a kormányt - és kikötöttem az épp hazafelé kerekező "gyakorlati tanár" mellkasán - naná, biciklivel együtt.
Ez aztán végképp betette a kaput a biciklis pályafutásomnak - több év távlatából se felejtem ezt az élményt - ma már csak szobabiciklire vagyok hajlandó felülni:)

Több "sportmentes" év után felépült végre a városi uszoda, nosza, megtanultam úszni. Ez a mai napig megmaradt. Itt is volt rossz élmény, de túléltem, egy életre megtanultam, ha tengerben úszik az ember, és nagyon besodródik, akkor csak úgy lehet kijönni, hogy a hullám alá kell bukni, amikor jön, és a hullám alatt úszni kifelé, egyébként csak egyre beljebb visz a víz. Nem bonyolult, de érdemes tudni, és tilos pánikba esni!

Megtanultam sakkozni is - ez is sport - egy-két iskolai versenyen részt vettem, de nem lett a szívem csücske, nem tudtok veszíteni..

Már fiatalasszonyként jött a síelés. Imádtam! Nem csak sport, de csodás tájak, remek levegő, jó társaság, nagy élmény volt:) Egészen addig, amíg a fejembe nem szállt a "dicsőség" és mondván, hogy aki Turecska kemény pályáján edződött, bárhol lejön... Persze, a barátaink is hecceltek mindig, ki milyen ügyes.
A cseh válogatott készült valamilyen bajnokságra, és kitűzték előre a karókat. Nos, ez nekem nem okozhat gondot, lejöttem párszor a pályán. Elkezdtünk versenyezni, és ekkor már nem figyeltem, elfáradtam, lényeg, hogy estem egy akkorát, mint az ólajtó. Térdem bánta, és persze én, hiszen 1 hónapig combtól bokáig fekvőgipszet kaptam. Ekkor az orvos azt mondta, felejtsem el ezt a sportot, az én ízületeim nem alkalmasak erre. Így fájó szívvel, de búcsúztam ettől a fajta mozgástól is.

A szörfözés nem jött be igazán, mire felállítottam a vitorlát, lement a nap, és totál kikészültem:) többet voltam a vízben, mint a deszkán. Nem nekem találták ki az instabil dolgokat, mese nincs, el kellett fogadni.

Ilyen volt a lovaglás is, szuper dolog lehet, csak egy baj van a lóval: szintén instabil. Előre, hátra, fel, le, és még magas és nagy is, szóval nem barátkoztunk össze, pedig igyekeztem:) De a mai napig szívesen vagyok néző bármilyen lovasbemutatón. Egy időben még a lóversenypályára is kijártunk (Isteni tökmagot lehetett kapni, mint sehol máshol az országban) - és persze fogadtam is, tétre, befutóra, több-kevesebb sikerrel. Milliomos nem lettem..

Jött a tenisz, amibe megint beleszerelmesedtem - csini ruha, jó edző, még a labdát is visszatudtam ütni időnként:))) Két nyáron át nyüstöltem az ütőt - ám végül abbamaradt - egyszerűen nem volt rá időm, energiám a munka és építkezés mellett.

Mostanában a gyerekekkel pingpongozunk, igaz, ritkán, de élvezem annak ellenére, hogy több akadály is van: kicsi a labda, és még gyors is ráadásul:). A fiúknak remekül megy, jók a reflexeik, és látják a labdát is:)

Megmaradt a szobabicikli, az úszás, és persze a tenisz: a tv előtt szurkolok a legjobbaknak:)) Nadal, a kedvencem, sajna most nem játszik Wimbledonban, de a másik nagy ász igen! Federer, a másik kedvencem, nem csak szuper játékos, de intelligens, vagy 5 nyelven beszél – és öröm szurkolni Neki is!