HÓAKADÁLYOK



A havazás minden korban mást jelent. Gyerekként természetes volt, hogy iskolába menet 30-50 cm-es hóba másszak bele, (akár combbig is, a kővel bekerített pihenőparkban ami útba esett a suli felé az Ady Endre és a József Attila utca között), és ropog - csikorog a talpam alatt. Izgalmas volt a szűz hóban tapicskolni, bukdácsolni, nem számított sem a csizma, sem Anyu intelmei, sem a hideg:)
Az én gyerekkoromban nem voltak ritkák az ilyen telek! És volt madárcsicsergős tavasz, valódi nyár, és igazi ősz is. Ma már minden összemosódik, vannak évszakok a naptárban, de az életünkből kezdenek kihalni.
A tavasz valahogy évek óta eltűnt - nem tudom hova, elveszett, elgurult, de a bőrkabátomról is látom, hogy nincs tavasz: legalább 5 éve nem hoztam le a padlásról.. A nyár egy katlan sokszor, a pusztító viharokkal, az ősz pedig karácsonyig tart..

Amikor már munkába kellett menni, kevésbé élveztem a téli fehér áldást. Mint mindenki, szerettem, szeretem, amig fehér, amig nem akadályoz, amig szép, amig nem latyakos-sáros.

Naptár ide, vagy oda, olyan havazás, ami megbénítja a Budapestet, azért az emlékezetes!

Volt néhány nagyon emlékezetes telem:) Az egyik 1987. tele. Megbénult a főváros, szó szerint! Se villamos, se busz, se autók, csak gyalogosan lehetett közlekedni. Én roppant mód élveztem, életemben nem voltam olyan sikeres ügyintéző! A lakásunk miatt kellett az önkormányzathoz, és még 2 hivatalba eljutnom aznap. Fogtam a kis hótaposómat, felvettem a síruhámat (reggel még a síléc is eszembe juttott), és bízva abban, hogy hivatalonként minimum egy tisztviselő legalább olyan lelkes, (és lelkiismeretes), mint én, beér dolgozni délelőtt 10-ig:) Szerencsém volt, egyetlen nap alatt elintéztem 2 heti menős ügyet - a hivatalnokok is örültek, hogy kevés a kuncsaft - akárcsak én:)



6 megjegyzés:

szepyke írta...

Jesszusom, ez nálad készült ez a kép? És mikor, melyik télen???:))

Jaj, de jól néz ki!:)

Macus írta...

A képedről eszembe jutott 1985 februárja. Tizedike volt vagy akörül, egy péntek. Én falun laktam, gimnáziumba jártam Szegedre. Pénteken hóvihar, hófúvás, az utolsó indított busszal mentem haza, de a falu előtt megállt, hazaslattyogtunk...
Másnap reggelre a teraszajtó tetejéig fújta fel a havat a szél, szerencsére kívülről. Este persze a szükséges eszközöket bekészítettük, így kiástuk magunkat.
Hétfőn déutánig nem jártak a buszok, se munkába, se iskolába nem jutottunk el.

Gyöngyi írta...

Szepyke a kép nem nálam van, csak illusztráció, hogy kb. ekkora havazások voltak:)

Macus, nagy élmény lehetett Neked is, és emlékezetes!

semilin írta...

Nekem 1983 tele ilyen emlékezetes. Akkor született február 8-án a nagyobbik lányom. Akkora hó volt, mint a képen, az orvosom nem tudta kiásni a kocsiját idejében. Nekem "vissza kellett tartani", képzelheted...:)))

Gyöngyi írta...

Emili, hát ez aztán az emlékezetes esemény! El tudom képzelni, mennyire ijesztő lehetett.. De az a jó, hogy már csak egy szép emlék, és sikeresen túl jutottatok az akadályon!

Garffyka írta...

Igen, ilyen teleket éltem meg én is, gyerekként. Aztán jöttek a lucskos telek, alig hó vagy semmi. De az idei bepótol sok mulasztást :) Tegnap mértük a kertben, eddig összesen 45 cm hó esett, plusz ami összetöppedt azóta.
Igen emlékezetes telem nem hóesés, de ónoseső miatt volt, ajtón nem tudtunk kimenni a házból, csak a hátsó kamra kisablakán, a szélirányban álló bejárati ajtót két centi vastagon ölelte a jégpáncél.
Nagyon tetszik a kép!