SÁRGABARACK LEKVÁR

Hozzávalók:
3 kg érett sárgabarack (tiszta súly, magok nélkül)
Kb. 60 dkg kristálycukor.
Esetleges:
Szalicil (vagy Natrium-benzoát).

Elkészítés:
A jó érett, édes barackokat alaposan megmossuk, a hibás részeket kivágjuk, kimagozzuk, majd a robotgép késes karjával pépesítjük.(Anyum nem szokta pépesíteni, az ő „lekvárjában” vannak gyümölcsdarabok - ezt hívjuk dzsemnek.)
Egy jókora fazékban, csendes lángon, folyamatos kevergetés közben jó sűrűre főzzük. (Nálam ez 3 óra volt, de még sűríthettem volna tovább is, csak elfáradtam.) Az utolsó fél órában hozzáadjuk a cukrot. Kóstoljuk meg, ne legyen túl édes, jól érződjön ki a barack íze!
Az üvegeket alaposan kimossuk, ecetes vízzel is kimossuk, mikróban fertőtlenítjük (ujjnyi vizet teszünk az üvegekbe, 2 percig forraljuk a mikróban), majd forró vízbe állítva beletöltjük a kész lekvárt. Egy-egy késhegynyi szalicilt szórunk a tetejére, szorosan lezárjuk, majd száraz dunsztba tesszük 1-2 napra, míg kihűlnek az üvegek teljesen. Ekkor hideg helyre, kamrába, pincébe téve tároljuk. A felbontott üveget hűtőben tartsuk a további felhasználásig.

Ha nem akarjuk hosszú távra tartósítani, vagy nem akarunk tartósítószert, „mérget” a lekvárunkba, hagyjuk el a szalicilt. Ekkor az üvegeket lezárás után állítsuk fejtetőre 1 - 2 percre, utána dunsztoljuk a szokásos módon.

Úgy is megúszhatjuk a „közvetlen” szalicil használatot, hogy celofánnal zárjuk le az üvegeket, ekkor 2 celofánt használjunk, és a két celofán réteg KÖZÉ tegyük a szalicilt.

Száraz dunsztolás:
1. Huzatmentes, melegebb helyre tegyünk egy plédet, arra konyharuhát, és az üvegeket. Jól bugyoláljuk be, és hagyjuk békén. 1-2 nap után, mikor kihűlt, tegyük a végleges helyükre (hűvös kamra, spájz, pince) a lekvárunkat.
2. Egy hűtőládát béleljünk ki törölközővel, tegyünk le egy sor befőttet, a tetejére még egy törölközőt, és a következő sor üveget. Takarjuk le, és a ládát lezárva akárhova tehetjük, a hőt jól tartja, sehol nem lesz útban, és van ideje dunsztolódni a lekvárunknak is.

Megjegyzés:
Szalicil: Régen, évtizedekig, vagy századokig ezt használták, én is ezt ettem, az Anyukám is, a nagymamám is, sőt, a dédi is, akitől Anyu tanult anno főzni, mégse volt semmi bajuk, bajunk tőle. Ma azt mondják, méreg, (mégis kaphatóak az élelmiszer-áruházakban), így döntse el mindenki maga, használja-e, vagy sem. A Natrium-benzonat egy kevésbé mérgező tartósítószer állítólag, de az is tartósítószer-„méreg”.
Az igazi az lenne szerintem is, ha nem kellene használni semmilyen tartósítószert, sőt, cukrot sem, (az se egészséges, de a barnacukor használata jobb állítólag), csak a gyümölcsben lévő cukor édesítené a lekvárunkat. Ám ahhoz, hogy valóban csak a gyümölcsből kapjunk jól kenhető, jó ízű, édes, sűrű lekvárt, sok-sok óráig kellene főzni. Egyes vidékeken meg is teszik, pld. a Szatmári szilvalekvárnál, hogy napokig készítik, főzik, kevergetik – de egy mai háziasszonynak erre se ideje, se energiája.

Szerintem 10 dkg gépsonkában több E-betűs mérgező tartósítószer és ízfokozó van, mint amennyit én felhasználtam összesen (!) ehhez a 3 kg gyümölcshöz..
Marad a megalkuvás, legyen a kamrában hazai íz, még ha kicsit csaltunk is – legalábbis a mai felfogás szerint (2011. nyár).