GYÖNGYVIRÁG ÉS SZIKLAKERT

Kb. 15 évvel ezelőtt kaptam pár szál gyöngyvirágot, (illik a nevedhez címszóval), gyökerestől. Be is ültettem a sziklakertbe, mondván, tavasszal milyen szép lesz! Én naiv. Azt nem mondta nekem senki, hogy milyen agresszív ez a szerénynek tűnő, szép virágú, illatos növényke.


Eleinte szolidan szaporodott, szinte alig - alig volt pár tő. Aztán egyre jobban eldurvult. Pár éve már folyamatos közelharcot vívtam vele, én kitépkedtem a leveleit, ő meg csak szaporodott tovább. Végül odáig fajultak a dolgok, hogy minden más növényt is behálózott, közöttük, mellettük vígan éldegélt.
Nos, úgy döntöttem, vége ennek az idillnek, juszt is segítek a többi növényemnek, hátha magukhoz térnek, és életben maradnak. Reggel 10-kor kezdődött a hadművelet, ásóval, kapával felszerelkezve indultam harcba. Úgy gondoltam, röpke 1-2 óra alatt végzek az egésszel, aztán ráérek ebédet főzni, kettőkor már tálalhatok is.

Ez volt a terv. 10 perc múlva, mikor elszállt a kapa feje, átvillant rajtam, lehet, hogy csak fél 3-ra lesz ebédünk, nem fog ez olyan gyorsan menni. Mélyebben vannak a gyökerek, muszáj ásót bevetni, kapám már úgysincs. Negyed óra elteltével eltört az ásó nyele. Vacak szerszámok, ekkor már mérges voltam.
Közben, természetesen, vasárnap lévén, lelkes szurkoló tábor figyelt,  - a szomszédaink. Ki a kerítés mellett, ki az ablakból figyelte, ki a boltba menet - jövet állt meg, ugyan mire jutok. Több jó tanács is érkezett:)

Szerszám nélkül nem megy, kénytelen volt a ház ura is bevetni magát. Először az ásót javította meg, aztán jött segíteni. Nem ragozom - kb. 30-40 -50 cm mélyen, az egész sziklakert alatt egy összefüggő gyökérhálózatot szőtt az a kezdeti pár szál gyöngyvirág. Fel kellett ásni az egészet, (még a kövek alatt is, ergo azokat is meg kellett mozgatni), kihámozni a növényeket a gyökérhálóból, a földet "átszitálni", visszapakolni a köveket, visszaültetni azokat amiket meg lehetett menteni, és néhány új magot is elvetni.
Ja, és hogy ne legyen unalmas, ne csak ez a beste keserítse az életünket, néhány tő nefelejcs is becsatlakozott a "szaporodjunk a világba" akcióba. Kedves, szép virág a nefelejcs, de szintén egy erőszakos, ide nekem az oroszlánt típus, még rosszabb, mint a gyöngyvirág, mert ennek a levelei szúrnak is, olyan szinten, hogy csupa kiütés lettem tőle mindig.



A lelkes gyöngyvirág és kék nefelejts védőket megnyugtatom, csak a sziklakertet mentesítettük e két virgáfajtától, akad még a kertünkben szép számmal mindkét fajtából - csak ott, ahol nem zavarnak!

Végül este 6-ra lettünk kész, de akkorra teljesen. Még jó, hogy nekem nem kellett menni dolgozni másnap, harmadnap, így volt időm nyalogatni a sebeimet, kipihenni az izomlázat, kenegetni a fájós derekamat.. Az ebédből vacsora lett, de több is veszett Mohácsnál, és legalább egy darabig talán gyöngyvirág mentes övezetté sikerült tenni ezt a talpalatnyi dombocskát.



3 megjegyzés:

gondaanyu írta...

Tudok adni neked ibolyát, elszórja a magját vagy mi a szösz, citromfüvet, mentát, zsályát, egyéb ilyen "folytogató" növényeket :)
Bocsi, de jót vigyorogtam:)

Éva írta...

Jól megdolgoztál akkor vele, de megérte szép lett a kerted és jól megéheztél a vacsorára!

Gyöngyi írta...

Gondaanyu, köszike a nagylelkű ajánlatot, de most ezt kihagyom:) Citromfüvet szoktam ültetni (magról), de szigorúan cserépbe, és a teraszra!
Éva igen, most jó ránézni, lelkesen locsolagatom, remélem, amiket elültettem, kihajtanak majd! Azért egy tő fránya gyöngyvirág csak megúszta, tegnap láttam, hogy kihajtott...