FÁZIK A LELKEM..



Otthon voltunk Húsvétkor - de bizony, ilyen szomorú húsvétunk soha nem volt még.
Apu kikerült a kórházból pénteken, egy rehabilitációs intézetben van most, nem messze a várostól. Tulajdonképpen csak a környezete változott, az állapota stagnál. Ágyhoz kötve, lefogyva, gyengén, mint a harmat. Enni nem nagyon eszik, időnként azt se tudja, hol van. Nem tudni, mikor keveredik ki ebből az állapotból, ha egyáltalán felépül még.. Nagyon hirtelen lett öreg, elesett..
A napi látogatás Anyunak plusz gond, hiszen buszozni kell, hegyre felmászni - ha a Bátyám épp nem tud menni. Már Anyu miatt is aggódom, túlterheli magát, mindent meg akar csinálni.. Már hajnalban megy a kertbe, most éppen kerítést állít, betonoz.. délután látogatás. Még a metszésnél azt mondtam, jó, de ez a kerítés-állítás már tényleg sok! És hiába beszélek, meg se hallja - agyondolgozza Magát..

A hét elején - már itthonról - elmentünk kirándulni a Férjemmel, kikapcsolni egy kicsit - erre pont észak felé kellett autózni.. Persze, ha már arra jártunk, vittem Jonnykámnak virágot.. Ez se volt egy fáklyásmenet.

Hiába a gyönyörű tavasz, napok óta egy idézet motoszkál bennem:
"Fázik a lelkem, érzi a deret,
Keresnék valamit a messzeségben,
Kihunyt fényt, elnémult üzenetet..."
(Juhász Gyula: Ősz)

Az utóbbi időben oly sok bánat, stressz ért, hogy most már épp ideje lenne, ha jönne valami jó is.

Lekötöm magam, kertészkedek (soha nem volt ilyen korán beültetve minden), házimunka is van bőven. Ám szomszédolni nincs erőm. Ilyen depis hangulatban nem is lehet. A hátam is beszakad, már csak az hiányzik, hogy én is lerobbanjak.
Ma mostam, vasaltam, főzni nem kellett. Délután feltettem egy csomó receptet, küldik a Lányok, és ugye, ha már veszik a fáradságot, hogy leírják a recepteket, lefotózzák, elküldjék, akkor az a minimum, hogy én is dolgozzak, nem hagyhatom cserben Őket!

7 megjegyzés:

semilin írta...

Drága Gyöngyöm! Sokan hasonlóan érzünk manapság, ha nem is fázik, de dermedt a lelkünk...
Neked különösen nehéz a szüleid miatt. Bízz kérlek, a Jóisten elrendezi a dolgokat, neked "csak" elfogadni kell.
Lezajlott a keresztelő, a buli, hulla vagyok. Ma annyi baj ért (pl.vírusos a benti gépem), hogy megleptem magam egy magnoliával! Örvendj a virágaidnak és vigyázz magadra Kicsim!

Mian írta...

Drága Gyöngyikém! Ne hagyd el magad drága! Tudom, hogy könnyü ezt mondani, de muszáj. Sajna az élet nem mindíg csak a napos oldalát mutogatja nekünk. Hidd el, hogy nem feltétlenül rossznak lehet csak következni. Tudod, ha rosszra gondolsz, az rossz dolgokat szül csak. Bízz benne, hogy felépül Apukád! Anyucid pedig egész biztos csak így tudja a megváltozott dolgokat feldolgozni, túl/átélni a napokat. Ne haragudj rá! Nagyon vigyázz magadra és ha úgy érzed írj!!!!! Ölellek:)

Gyöngyi írta...

Emili, Mian, aranyosak vagytok, köszönöm!

dédike írta...

Drága gyönygyikém!
Bízz a tavaszba, hogy jó dolgokat hoz számodra is, Anyukád, /tudom magamról/ a munkával vezeti le fájdalmát, idegességét. Mi akik ezt megszoktuk a munkába menekülünk.
Hisz amint írod, te is a kertel kötöd le magad.Sokat vagyok veled gondolatban, Sok erőt nektek a továbbiakban, és Apukádnak gyógyulást,

Gyöngyi írta...

Dédike, azt hiszem, igazad van, a munkába menekülünk.. Köszönöm az aggódásod, a bíztatásod!

cinci írta...

Szia Gyöngyike
Apukádnak mielőbbi gyógyulást kívánok.Remélem hamar el jön az az idő,mikor ujra tud a kertjébe gyönyörködni.
Te is vigyázz magadra,ne dolgozz túl sokat..
Puszi

Gyöngyi írta...

Cincike, jól estek kedves soraid, köszönöm!