KENYÉR

Ha nem mesélünk róla, attól még volt. A mai fiatalok nem tudják, hogyan és miképp éltük meg a saját ifjúságunkat, nálam ez a 60-70-es éveket jelenti.

Például, a kenyér kilója 3,60 Ft-ba került. 2 liter tej, a 4 tagú családnak naponta 6 Ft volt. Egy sima zsemle 40 fillér, a vajas zsemle - de imádtam - 50 fillér. De egy gombóc fagyi is csak 50 fillért kóstált, tölcsérrel együtt. A parizer - ma párizsinak hívjuk, 10 dkg 3,60 Ft-ba került. (Hogy mi köze Párizshoz, fogalmam sincs.)
A lakbér 93 Ft volt, egy hónapra, egy két szobás, összkomfortos lakásért, a város központjában.. Víz, gáz, villany, szemét, közüzemi stb. költséget nem ismertük. Ám volt házmester, aki pontosan beszedte a pénzt, tudott mindenkiről mindent. Miért emlékszem ilyen pontosan az árakra? Mert ÁLLANDÓ volt évekig! Most, csak tippelgetek, fejből nem tudom mi mennyibe kerül...

Sorolhatnám még, de ezeket az árakat a középkorosztály kívülről fújta! Éveken keresztül..
Nem kellett aggódni, mikor lessz áremelés - lehetett tervezniük a szülőknek a jövőt!

Több féle ár létezett akkor is - de nem az ALAPVETŐ élelmiszereknél. Azok az államilag FIXÁLT, ÁLLANDÓ KATEGÓRIÁBA tartoztak. Voltak TÓL - IG meghatározott termékek, ide a pld. ruházati termékek nagy része tartozott. (De pld. a pelenka is fix áras volt...)
És volt természetesen felső határ nélküli termék is - de azt, a piac határozta meg - pld. a luxus autó (jelen esetben pld. egy Trabant:)))
Mesélték, hogy a háború alatt nagy infláció volt - még láttam 100000 pengőst is, amiért csak egy doboz gyufát lehetett kapni. De az "átkosban" hívott években - 40 évig (!) - nyugodtan lehetett tervezni. Ha 3%-os kölcsönt vettem fel építkezésre, a szerződést aláírtuk, és az biztos volt. Ma??? A rendszerváltásnál az első lépések egyike a kamatszerződések egyoldalú felrúgása volt... Ma életveszélyes kölcsönt felvenni..

A legrémesebb, hogy két hónapnál nem látok tovább előre, ki tudja, mikor, melyik árakat emelik, s milyen lesz az adó? Sajnálom a mai fiatalokat, sajnálom magunkat, hogyan lehet jövőt építeni a bizonytalanra? Mintha lösz-domb tetejére építkeznénk - soha nem lehet tudni, mikor kezd el csúszni lefelé..