CINKÉK

Mióta nincs kiskutyám, jobban nyitottam más élőlények felé is. A hosszantatró kánikula idején régebben is tettem ki vizet a madaraknak, elsősorban a rigóinkra gondolva, hogy túléljék a hőséget, és ne pusztuljanak el. Nyáron örömöt okoz, ha a teraszon elköltött reggeli mellé a rigók énekelnek, már alig várom, hogy újra halljam őket! De immár 2 éve figyelem a tavasz első kis hirnökeit is, akik már februárban itt csivitelnek a kertben. Van egy kis csapat cinkénk, akik nagyon ideszoktak (a konyhaablakom párkányához), a meggyfáról, ami az ablak előtt magasodik, onnan figyelik, mikor érkezik a reggeli. A létszámuk, változó, van, amikor 5-10 is várakozik, van, hogy másfajta tollazatú cinege is megjelenik. Nem vagyok szakértő, de Függőcinegék lehetnek az új jövevények. Igyekszem azonos időpontban, reggel, rendszersen kitenni a hámozott napraforgómagot (ez a kedvenc), de hámozott, kisebb darabokra vágott dióbéllel is szoktam kedveskedni nekik. Ha elmarad, vagy csúszik időben egy etetés, már reklamáltak:) Most, hogy már jobb idő van, több élelmet találnak a fákon - fákban, földön, kevesebbet jönnek, így az etetésüket már csak akkor folytatom, ha kérik.  Ráadásul egy vadgalambpár is megpróbált ideszokni - lopkodni - őket nem szeretném etetni - Jonnykámat többször a galambok betegítették meg, így nem váltak a kedvenceimmé...




2 megjegyzés:

babette írta...

A madarak nálunk is vendégek. A meggyfára akasztjuk az eleséget. Az utolsó előtti képen egy stiglicet látok. Verébalkatúakhoz tartozó énekes madárka.

Gyöngyi írta...

Köszi Babett, most már legalább a nevét is tudjuk:)