„A társadalmakat nem mi, hanem a nők stabilizálják.
A nők társadalomstabilizáló szerepét a pávián nőstényeken tanulmányozták.
A nők gyenge kapcsolatai stabilizálják a társadalmat
A vizsgálatok kimutatták, hogy ha a pávián nőstények körbevakargatják a páviáncsoportot, akkor a páviáncsoportban az újszülöttek túlélési aránya nő. Több vakargatás, nagyobb csoportösszetartás, nagyobb szaporulat. Persze minden határon túl azért ez a recept sem érvényes, a túlzásba vitt vakargatás ugyanis már nem segít.
Az emberi társadalom nőstényei nyilván nem vakargatással töltik a napjuk felét. Ehelyett azonban valami olyasmit tesznek, ami ugyanilyen hatékony: locsognak és fecsegnek. És Szvetelszky Zsuzsa könyve óta már tudományosan is tudjuk, hogy ezen kívül még pletykálkodnak is. A fecsegés, a pletykálkodás nem léhaság. Nem a férfiak idegeit nyomorító női lelemény. A fecsegés és a pletykálkodás olyan evolúciós vívmány, ami stabilizálja a társadalmakat. Minden férfi, aki rossz szemmel néz akár csak egy nőt is fecsegés vagy pletykálkodás közben, megakadályozza ezzel a nő evolúciós kötelességének teljesítését, és a társadalom stabilitását ássa alá. Ne szidjuk tehát a fecsegést, hanem tanuljuk el! Hogy ez mennyire létkérdés, arra még visszatérek.
Hadd mondjak még két példát a nők társadalmakat stabilizáló szerepére. Két ellenpéldát. Az első Romeo és Júlia története. Ha a Montague és Capulet nagymamákat a városka és a kor szelleme engedte volna együtt kötögetni, akkor fecsegés közben azonnal szóba került volna, hogy ez a Romeo fiú beleszeretett a Julisba. A Julis meg sírt, amikor a múltkor felmászott az erkélyre az ebadta Romeo. Hát mégiscsak borzasztó, hogy ezek nem lehetnek egymáséi... (zsebkendők elő, szemek törölgetése folyik). Ez lett volna az a pillanat, amikor az egyik harcosabb nagyi feláll, és kijelenti: Nagymamák! Ne tűrjük! Ezeknek a gyerekeknek egymás mellett a helye! Szegény William meg mehetett volna egy kontinenssel odébb egy jó kis könnyfakasztó drámáért.
Egy kontinenssel odébb sajnos van dráma bőven ma is. Afganisztán és néhány más tradicionális iszlám ország azért is instabil, mert a nők nem gyakorolhatják társadalomstabilizáló szerepüket. Ezekben az országokban a legtöbb céltalan női fecsegés még ma is házasságtörési kísérletnek minősül és tiltás tárgyát képezi. A női egyenjogúságért küzdő mozgalmak támogatása nem altruista tett. A nők szabadsága (a fecsegés szabadságát is beleértve) a világ stabilitásának egyik kulcsfontosságú kérdése.
IX. A társadalom gyenge kapcsolatai stabilizálják a nőket
Most érkeztem el annak a bemutatásához, mi lesz velünk, férfiakkal, ha nem tudunk tanulni a fehérjéktől, a sejtektől, az erdőktől és a nőktől.
A társadalom gyenge kapcsolatai stabilizálják a nőket
Az animáción azt mutatom be, hogy ezer 50 és 54 év közötti magyar férfiból hány halt meg 1970 és 2004 között. Az eredmény lesújtó. A középkorú magyar férfiak a rendszerváltást megelőző és követő gazdasági-társadalmi átalakulások közben úgy hullottak, mint a legyek. 1970-ben a magyar férfiak haladósága még jobb volt, mint Nyugat-Európa számos államában. A kilencvenes évekre az arány megfordult, és messze az EU átlag, sőt az 1938-as szint alá kerültünk! A magyar férfit nyugodtan felírhatjuk a veszélyeztetett állatok listájára. Az egyetlen jó hír, hogy a tendencia egy picit megfordult az utóbbi években.
Miért pusztulnak a magyar férfiak? Bizonyára néhányan a választ az egészségügyi ellátás romlásában keresik. De tévednek. A magyar nők ugyanis túlélték a rendszerváltást. A hasonló korú nők halandósága semmit sem változott ebben az időszakban.
Mit nem tudunk mi, férfiak, amit a nők tudnak? Kopp Máriáék vizsgálata, a Hungarostudy rengeteg lehetséges okot jelölt meg. Ebből egyet, a legfontosabbat emelném ki. Ha stressz ér bennünket, a férfiak tipikus válasza a kompetíció. Uraim! Ha stressz van, mi könyöklünk, harcolunk, gyilkolunk és szorongunk amiatt, hogy ezt kellő hatékonysággal tudjuk-e elvégezni. Ezenközben stresszhormonunk, a kortizol szintje megnő, gátolja az immunrendszerünket és hajlamosít a legváltozatosabb betegségekre. Jön a szívinfarktus, a gyomorfekély, a rák, és szép lassan kihalunk.
Ezenközben a nők? Ők ezenközben kooperálnak. Kiöntik, ami a szívüket nyomja, boldognak, boldogtalannak. És megnyugodnak, túlélik a bajt. Uraim! Nem lenne itt az ideje megtanulni ezt?”
5 megjegyzés:
Nagyon jó! Sietek is a barátnőmhöz, hogy teljesíteni tudjuk evolúciós kötelességünket...
Nem vagyok híve ennek a fene nagy emancipáltságnak, de ez jóóóóó:)))
:))) Nekem nagyon tetszett ez az előadás, ha rámszól a Férjem, hogy ne fecsegjünk annyit, csak azt mondom, hogy muszály stabilizálni a társadalmat, ez egy tudományoan alátámasztott tény:) Ezzel nem lehet vitába szállni:)
Ma délelőtt túlteljesítettem a stabilizációt...;)))
Emili, helyes, akkor már nagyon stabilak vagyunk:))))
Megjegyzés küldése