"Májusi eső aranyat ér", tartja a közmondás, hát ez most nem jött be.
Elegem van. Ítéletidő, alig aludtam az éjjel, csak azon imádkoztam, nehogy kidőljön a "vattás" fa, rá a házra, olyan szélvihar volt. Még mindig nagyon erősen fúj a szél, széllökésekkel. Most örülök neki, hogy idén nem ültettem futómuskátlit, biztos nem maradt volna belőle semmi. A kertet katatsztrófasúlytotta övezetté lehetne nyilvánítani, tele van letört ágakkal, levelekkel. Elegem van belőle. Kivándorolok, csak nem tudom hova.
Még jó, hogy legalább itt nincs árvíz, mint Borsod megyében, Miskolcon, Szikszón, ott tényleg kataasztrófa helyzet van, folynak a kitelepítések.. szegények.. de a Dunántúli helyzet se jobb, ahogy néztem a híradásokat.
Tegnap este a tv-ben stílusosan egy katasztrófa filmet adtak, "Holnapután" címmel, soha jobbkor: viharban az ördögöt a falra festeni! (A filmben sziget nagyságú jégtömb válik le a Déli-sark jégtáblájából. A folyamat drámai gyorsasággal katasztrófális időjárási viszonyokat okoz a Föld különböző pontjain. És ez csak a kezdet.)
Vigaszágon torát hoztam, finom lett.
