AGGÓDÁS

Ma van az 5. napja, hogy Apu kórházba került. Már 5. napja, hogy altatják. Minden nap egy örökkévalóság, minden éjszaka egy rémálom. És tehetetlenek vagyunk, csak bízni, és remélni lehet. Remélni, hogy sikerül legyőznie a betegséget, hogy tud újra egyedül lélegezni, hogy a szíve bírja a megterhelést, hogy itt a tavasz, és Ő fogja megmetszeni a barackfákat.. Szeretném elmondani Neki, hogy kinyílt a hóvirág a kerben, épp olyan, mint az otthoni, szép nagy virágú. Olyan, amit minden évben Nőnapra szoktam kapni Tőle..



Nem vagyok templomba járó vakbuzgó hívő, de életemben nem imádkoztam annyit, mint mostanában. Megpróbálom elterelni a gondolataimat, a figyelmem, de mindig visszakanyarodik egy kórházhoz, egy ágyhoz..