Újházi Edéről, a múlt századforduló népszerű pesti színészéről kapta a nevét, amitől még a „halottak is feltámadnak”.
Ez a mackós termetű ember – cseppet sem meglepően – nagyon szerette a hasát, a budapesti vendéglőkben, kávéházakban szinte mindenki ismerte. Abból a tényből, hogy a róla elnevezett Újházi-fröccsben szóda helyett a kovászos uborka jéghideg levét kell alkalmazni, azt is sejthetjük, hogy a színésznek olykor égető szüksége lehetett uborkalére, ami ugyebár nem a korán fekvők gondja-baja.
A híres húsleves születéséről több anekdota járja. Draveczky Balázs (Balázs mester az asztali örömök historikusa):
Történetek terített asztalokról és környékükről című könyvében azt írja, hogy Krúdy Gyula többször is felidézte a nevezetes históriát, igaz, mindig egy kicsit másképp.
"Közülük a legismertebb a harmincas évek eleji, a Magyar Hírlapbéli (1932. július 17.), innen ment át a köztudatba. E szerint Újházy Ede látogatásai során elbeszélte, hogy ő az érett tyúkdarabokkal, aprólékokkal, jóféle fehér húsdarabkákkal, tésztával és megfelelő zöldséggel párolt leves kedvelője. Másnap a figyelmes főszakács kedveskedett neki a későbbi tyúkhúsleves első változatával. A Mester megkóstolta. További utasításokat adott a készítéshez. Így alakult, finomodott olyanná, ami a századfordulótól napjainkig a rangosabb vendéglátóhelyek kínálatából még véletlenül sem hiányozhat."
Dráveczky egyidejűleg közli Nagy Endre leírását is, amelyet valószínűbbnek, hihetőbbnek tart. Figyelemre méltó, hogy a leves eredetileg kakasból készült, ma azonban már – vélhetően könnyebb elérhetősége miatt – tyúkból főzik. "Nem sajnálta a fáradságot, költséget, elutazott Debrecenbe, hogy saját találmányú levesének anyagát beszerezze. Vén kakasok kellettek ehhez a leveshez, amelyeknek megkeményedett izmaiba szerelmi viharok íze-sava gyülemlett össze. Három napig egyfolytában kellett főniük, amíg belemálltak a levesbe és eggyé főttek a zöldséggel, főként a legendás jelentőségű zellerrel. Különösen vigyázott, hogy el ne kallódjanak a kakasok taréjai és egyéb megkülönböztető szervei, amelyeknek átazonosuló képességében babonásan hitt. Megkülönböztető figyelmének jele volt, ha valakit egy-egy ilyen részlettel megkínált. Egy ilyen tányér leves a beteget talpra állítja, s az egészségest viruló ifjúvá teszi.”
„Színész volt, nagy művész, tehát emléke kortársai élethossziglanára ítéltetett. De egy maradandó emléke mégis van: a vendéglők étlapján a Chateaubrand-ok, Wellingtonok között ott szerepel az Újházy-leves is.”
Számomra a név helyesírása kétséges, hiszen nagyon sok helyen y-nal írják, ám a sírján i betűvel szerepel az Újházi Ede név. Talán az y-t ajándékozók még jobban ki akarták emelni a nevét.. Nagyjából annyian írják ivel, mint ipszilonnal, még Krúdy és Nagy Endre is keverte, pedig ők kortársai voltak.
Újházi tyúkhúsleves
Hozzávalók:
2 kg tyúk
25 dkg tisztított sárgarépa
10 dkg tisztított gyökér
6 dkg tisztított zeller
6 dkg tisztított karalábé
10 dkg tisztított csiperkegomba
6 dkg tisztított vöröshagyma
20 dkg tisztított kelvirág
10 dkg friss fejtett zöldborsó
1 gerezd fokhagyma
1 db csemege zöldpaprika
1 db csemegeparadicsom
1 csomag petrezselyemzöld
Só, egész bors, gyömbér.
Elkészítés:
Az előkészített, megmosott tyúkot nyolc részre vágjuk (a máját és a zúzáját is felhasználjuk), majd hideg vízben feltesszük főni. Ha felforrt, szedjük le a habját és sózzuk meg. Készítsünk fűszerzacskót, tegyünk bele egész borsot, gyömbérdarabkát, fokhagymagerezdeket, vöröshagymát. Tegyük a fazékba. Amikor a tyúk félig megpuhult, adjuk a fazékba a tisztított vegyes zöldségeket, a megmosott gombát, a rózsáira szétbontott kelvirágot, a zöldborsót, a csemege zöldpaprikát, paradicsomot és a petrezselyemzöldet. Nagyon lassú főzéssel pároljuk. Amikor a tyúk teljesen puhára átfőtt, kivesszük a levesből, lehűtjük, kicsontozzuk, a bőrét eltávolítjuk és a húst vékony hasábokra vágjuk. A tyúkhúslevest közben a tűzről félrehúzva tíz percig pihentetjük, majd nagyon finom szitán vagy szűrőpapíron keresztül leszűrjük. A levesben főtt sárgarépát, gyökeret és a gombát metéltre vágjuk. Tálaláskor a leveses csészébe rakjuk a metéltre vágott tyúkhúst, a vegyes zöldséget, kelvirágrózsát, csemege zöldborsót, a gombát, a külön kevés levesben kifőzött házi finommetéltet, eperlevelet, esetleg csigatésztát. Forró levessel a csészét felöntjük, majd megszórhatjuk finomra vágott petrezselyemzölddel.
Tálalhatjuk levesestálban, de ebben az esetben nem kell kicsontozzuk a tyúkot, csak kisebb darabokra elosztanunk, és a húshoz kínálhatunk paradicsommártást vagy ecetes tormát.
